Nehéz, vagy könnyű döntés? - Beretta Silver Pigeon I

A következő 3 bejegyzésemben két fegyvert szeretnék bemutatni külön-külön, majd közvetlenül egymás mellé téve őket. Ez a két fegyver a Beretta Silver Pigeon I és A Rizzini BR 110 Sporter. Hogy miért is ez a két fegyver került a látókörömbe? Tulajdonképp egy ár kategóriába esnek és több ügyfelem is e kettő típus között próbált dönteni az elmúlt időszakban. Tulajdonképpen ebben a bejegyzésben az akkor elhangzott érveket és ellenérveket mutatom be, valamint az ezekből leszűrhető tanulságokat.

Akkor kezdjük is a Beretta Silver Pigeon I-el. Tulajdonképp ez a Beretta belépő szintű bock fegyvere, ami tartalmaz minden jellemzőt, amit egy prémium kategóriás bock sörétesnek tudnia kell.

Fáját tekintve egy viszonylag egyszerű pácolt alap fát kapunk, de ettől lehetnek pozitív eltérések is. Volt már rá példa, hogy az alap fa erezetétől lényegesen látványosabb tusát sikerült választani az ügyfél számára. A tusatalp kifejezetten puha gumi, ami kiválóan csillapítja a komolyabb teljesítményű 70-es, vagy 76-os hüvelyhosszú lőszerek visszarúgását is. Egyébként a tusa a lehető legjobban ki van könnyítve, csak annyi anyagot (fát) hagynak benne, ami a stabilitáshoz szükséges. Ezekkel a kis trükkökkel komolyan lehetett csökkenteni a fegyver össztömegét. Egyébként, fogását, markolatát tekintve viszonylag vékony, de kellemes érzést kelt. Ha valamibe bele tudnék első ránézésre kötni, akkor a markolat halszálkázását kritizálnám, melyen látszanak a tömeggyártás nyomai, alakja olyan fura, nem illik a fegyver többi részéhez, kiterjedése és a bordázat mélysége is kicsi. Létezik belőle természetesen balos kivitel is, amelyhez felár nélkül lehet hozzájutni.

A fegyver felépítését tekintve eléggé keskenyre, alacsonyra (azaz a csőpárok távolsága kicsi, elhelyezésük közel van a baszkül alsó síkjához) és kompaktra sikeredett. Nálunk a 12/76-os kaliberű változat a legelterjedtebb, abból is inkább a 76 cm-es csőhossz, de készül rövidebb csőhosszal és 20-as, 28-as és 410-es kaliberekben is.

Szerkezetét tekintve az átlagos olasz egybillentyűs, inercia elvű sorrendváltós rendszerrel találkozhatunk azzal a kiegészítéssel, hogy az elsütőbillentyű aranyozása (ami valójában TiN bevonat) néhány belső szerkezeti elemen is fellelhető.

A zárolása a két cső között, a felső csőhöz közelebb lévő furatokba reteszelő kúpos csapokkal történik. Ezzel érték el, hogy nagyon alacsonyan lehessen építeni a fegyvert, ami elméletben jobb kéz-szem koordinációt tesz lehetővé, már, ha megtanulunk jól lőni :).

Dizájn szempontjából nagyon esztétikusnak mondható a fegyver. A baszkülön található lézergravírozás, a jellegzetes baszkül kialakítás a nagy Beretta felirattal igazán Berettássá teszik a fegyvert.

A csövét tekintve ez a modell egy kifejezetten vadászatra szánt változat a keskeny csősinnel, illetve az egyszerű réz irányzékkal, amit a legtöbben azonnal cserélnek valamilyen fénygyűjtős változatra.

Összefoglalva egy nagyon jó minőségű elsősorban vadász bock fegyverről beszélünk, amely nem szabja le használójának vállát a hosszú hajtások alkalmával és ha kimerészkedik vele mondjuk korongvadászatra, ha tud lőni, akkor a fegyver miatt nem marad alul. Ha többet akarjuk sportra használni, akkor érdemesebb a nem túl sokkal drágább Sporting változatot választani.

Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, kérlek oszd meg barátaiddal is!

Gyere és iratkozz fel a heti újdonságokért, és az általam bemutatott legújabb szakmai információkért: ITT!

Kövess minket Facebookon: ITT!

A videóim tematikus gyűjteményét Youtube csatornámon láthatod: ITT!

A honlapomat pedig itt találod: https://www.ziegnerjagd.hu/